---

Emlékképek

Álom vagyok, vagy álmodom
mi tegnap történt, mosódva látom
pedig érzem megéltem
valós volt, én emlékszem...
de ezt mondják reggel is
az emberek, hogy esti
képük fejükben biztos
nem csak homály volt
És vissza akar menni,
vissza, a képekbe
a tökéletes testekhez
vissza, újraélni

Mert magának csinálta
a gondolatot, mit nem lehet
Földön leírni, hisz csak lehelet
látszódik a rázó hidegben
Elmondani nem tudod
csak vágyak közt hagyod
nyelved apró mozgását
hangod mély hullámzását.

Én is álmodtam, sokszor
néha ott is ragadok
rámmásznak a hangok,
képek, lángok, foltok
Levegővétel víz alatt,
meztelenül pucér utcán,
vérfertőzés, ugató falak
szeretkezés, öngyilkosság.

Képzeld el, mindnél ott voltam
Senki sem állítja: hazudok
Attól mert reggel felkeltem
Még este más földet tapostam
más száját csókoltam
más levegőt szívtam
más gondolatot vallottam
és többször isten voltam.

Jaj olyan különleges volt
Feküdtem puha bársonyon
A pillanat minden tökélye
És most nem tudom, álmodtam e.

---

Tükörképemhez

Harapj, kaparj, lássam, hogy vérzik
hogy nyomot hagy,  mint piroslik
éles körmeid vájd fehér testembe
ölj meg egy kicsit, nyúlj életembe
szívd ki, feszítsd, eltűnik a bőröm
vájd belém körmöd, hosszú ujjaidon
remegek, félek tőled, gyönyör
mert gyönyörű vagy, fájdalom
segíts, hogy tovább maradjon
lelkem sebe nyíltan szárnyaljon
repülj, de hagyd itt nekem
átkot, melyet fentről kapok
bemeríti céltalan vörös testem.

Mert már vérben fekszem,
természetfeletti örömfelleg
borít be s, felemel könnyeden
hol senki se talál rám, messze
gyere édesem, gyere.

---

Esti

Érzem én, hogy él,
De mint festmény
Egyenest szememből
Szempilláim tövéből
Nézhetem közelről.

Csak esik, esik
S én nézem, és ülök,
S odabent nap süt, nap süt,
Mert nem múlik, ha várom
S nem jön szememre álom.

---

Az exhibicionista

Visszatükröződik
Gyönyörű teste halovány gyertyafényben
Elmosolyodik
Hófehér ujját festékbe mártja éppen
Kihúzza, csurgatja
Tökéletes részeire, amelyekre büszke
Magára hagyja
A Világ, ha elmélyed szép testébe'.

Mert a tükör
Nem mond mást, mint bókol csak,
S neki örökkön
Örökké tetszik saját mosolya
Megcsókolja
A szép tükröt, imádja, imádja
Meghódítja
Tükröt minduntalan elcsábítja.

Önmaga édessége
Talán csak így marad élve
Érzi az életét így vészeli át
Míg a tükör visszamosolyog rá...

---

Jövő

Beszívnám magamba
az édes napsütést
ha nem szúrna arcomba
mint kétszáz éles kés,

mint boldogság kései
piszkálják szívemet
mely pusztító hiánya
figyeli lelkemet.

Távol áll tőlem még
pár óráig, csúf percig,
majd jössz, őszi szél
hordod vörös leveleid.

Ennél még szebb lesz
nő szép szabadság
mélyül friss ösvényem
mit esztétikum hág

Hajnalig, reggelig
elrabolsz a semmiből
s dobálsz, dobálsz mindig
jön felém virágözön.

Kegyetlen gondolkodás,
Szabja szét egyszerű
gondolatot, mi mást?
Szívdobogás színűt.

Méz keserű, grépfrút édes
néma vulkánkitörés
vár a múltra, de mégse
gyúl, hogyha pokolban ég

Beszívom magamba
az édes napsütést
s nem is szúr arcomba,
mint kétszáz éles kés.

---

Hogyan tovább, madár?

Felrepült egy madár,
Elcsalták a földről,
De szárnya még túl fiatal,
Képtelen így szállni föl.

- Ugye, már nem jó neked
Olyannyira madárnak lenni?
De az küzd, próbál, remeg,
Csapkod, majd kezdi érezni.

Nem megy ez, gyönyörűm,
szállj le most a földre,
Jobb neked, ha ülsz,
Mint szálldogálni föl-le.

De élvezem! - De nem szabad.
Mondja egy belső hang.
Mondom, szállj le, még
Mielőtt hatalmasat zuhansz.

S a madár még röptében
Darabokra hullott,
Tollai most szerteszét
Borítják az aszfaltot.

A puha tollak tengerén
Lépked most a másik,
Fogalma sincs, mit tegyen,
Élhet e így, nélküle.

---

Napozás

Két és fél óra,
mint könnyű napozás,
de megunja a sugara,
és arrébb megy azonnal,
nehogy megégjen,
nehogy megégjen.

Annak már mindegy,
ha felhő is takarja,
s rázúdul hűvös habja,
hogy többet ne beszéljen,
hogy többet ne beszéljen.

---

Napló

Szemben, lépcsőházban
Lámpa fénye villog,
Nem tudja biztosan
Égjen e vagy hunyjon

Sötétség ólálkodik,
Ne folytasd, csak hallgass!
Nézd, hogy a kockacukor omlik,
Nézd, hogy a Hold olvad!

Tea hamva, virág magja,
Tükröt mutatok eléd!
Nézd meg; mi vagy?
Nézd meg magad.

Emlékeim előveszem
Szakadt nadrág zsebéből
Újra, s megint átélem
Mi jött le tollam hegyéről

Előérzet, felismerés
Varázsló meg boszorkány vagyok
Csak kell egy parányi rés, és
Az teljesül, mit én álmodok.

---

Gyertyaláng

Gyertyát gyújtok s a kanóc
hosszan, hosszan leég,
Míg eléri a végső pontot
Begerjedt lángja hatalmas fény.

Boldogsággal tapasztalom
a kérdőjellé lett kanócon
milyen gyönyör érhette,
mikor a viasz testét érintette
a forróság elöntötte
sercegéssel mulattatta
villódzó fénnyel kényeztette
ráfeszült s megszerette

Árt - ugyan -, ha egyféle lánggal ég
ki élvezi; én, mert körbe-körbe ér
oh, irigykedj, céltalan vágy
senki nem szól, csak forrong a vér.

Terjeszkedik megállíthatatlanul
Ég, tüze olvaszt, tetőmig nyomul
Hol gerendák recsegve mondanának ellent
Eme gyönyörnek, mi megvéd, s szeret.

Nincs lehetőség, nincs más lehetőség
Lekötöz, élvezi, rabszolgádként.

---

Gyufa

Tudod, mivé válnék, ha lehetne?
Ó, jaj milyen csodaszép lenne!
A kis vörösbarna foszfor rész
egy pici gyufa legvégén!

Te polcodon időznék egy darabig, ideig,
Egészen, de csakis addig a pontig,
Míg elveszel és suhintasz kezeddel, velem,
Veled kezdődne lenyűgöző életem

Fellobban, fényes lángom tiéd egy picit,
De tovább megyek, levegőbe mindig
Ki ablakodon, felhőkbe fel, magasra,
Egy fehér sólyom tollaiba kapaszkodva.

Következő eső belemosna a tengerbe
Elmerülnék, mélyre ameddig lehetne,
Lent színes halakat etetem magammal,
És hagyom, kihalásszon férfi, csónakkal

Akváriumba kerülök, ki is tisztítanak
Lefolyóban, csövekben elönt a sok gondolat.
Patkányokkal barátkozom, az alvilág ural
Bajszára kapaszkodva ismét látom a Holdam

Egy vitorlára fúj a szél, elindul
A háromszintes hajó, célja: tengerentúl
Könnyű vihar idővel ezt is összetöri
Lakatlan szigeten lesz következő reggelim

Ily gazdag napfelkeltém, biztosra veszem, kérlek
Azóta nem volt, hogy elindultam égnek
Mióta sólymon, halban, hajón utaztam,
Megtaláltam, itt van, mit gyufaként akartam.

De nézd, rájöttem, nem akarok foncsor lenni
Hisz mindent, mit leírtam, én is meg tudnám tenni
És nézd, rájöttem, a gyufa itt van mellettem
szép így égetten is, tüze engedett repülni.

---

Éhes vagyok

Kínoz, közeledik, eltűnik,
a gyönyörű farkaséhség
A Hiányt érzem, szívem vérzik
mikor feketén áll az ég.
Hallgatom a csillagok szép
ösztönző-félénk dalát
 belefúl hangja egésszé
gyomrom zajos, galád.

Nem kell tányér, fazék,
állatot megkopasztani
evőeszköz, szép teríték
nem fog rajtam segíteni.

Földön, porban, tűzhelyen
Nézd, éhség, miattad teszem
Holnap, de belül éveken
Mindegy lesz: történjen!

Áttör, minden gondolatom
Magára fordítja, mint tükör
Várja, hogy eljön az alkalom
Nevet, tudja, hogy akarom.
Percenként is falnám fel
Nem lenne vége sosem
Várjunk még egy kicsit
Várjunk még, míg eszem.

---

Vonaton

A vonatot zakatolni egyre kevésbé
hallottam, mit minap láttam, attól,
mintha egy kővel fejembe vésné,
és sehogy sem szabadulok a gondolattól.

Kékszemű gonoszság, lehetetlen akarat,
nyáron hozza hirtelen a kelletlen havat
mert szeretik az emberek, időben, télen
de sehogy sem értik a nyár közepében.

Suhanó páros vonal kövekkel rakodva
így nézne ki utam előrefelé haladva?
Egy asszony, ahogy ülök ablaknál
betoppan a kabinba, látom, rosszul járt.

Nincs itt több hely, mondja szívem hangja,
de többi három érzéketlen nem így gondolta
barátságos megnyugvással nézi az én ülésem
Ezek felkínálták neki az én ülőhelyem!

Elkerekedett szemmel süppedtem egy ideig
ez elindult, közeledett, senki se figyeli
én mondtam, hölgyem itt nincs űr, mit kitölthet,
hangosabban is, de semmi válasz nem követett.

Túl közel van és ide akar ülni,
nem volt lehetőség, nem lehetett tűrni,
felpattantam, elkapva az utolsó pillanatot
helyem máris más tulajdonost kapott.

Felháborodtam, panaszkodtam, mit tett?
Úgy tett, mintha ott se lennék, mi ez?
A többi három rohadék meg simán elnézte
Akkor most elmegyek - undorító férgek

Hogy ott voltam e, nos, nem tudom.
De visszamentem másnap hajnalon.
Húzódott a fülke nosztalgikus ajtaja
kezem kalasnyikov árnya takarta

Végignéztem arcukon, gyönyörű, élveztem,
menekülésből, hogy vált fegyver majd félelem
Négy szép lövés dörgött végig a kocsin
Jobb lesz nektek, mocskok - halottan. Odakinn.

---

Oldal: Versek /3/
Ameddig a szem ellát - © 2008 - 2024 - picturesforyou.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat