---

Madár

Kiraktam a hóba, hideg van
vizes lett, megsajnáltam.
persze.
visszavittem a meleg lakásba.

Fióka volt, megsérült a szárnya.
mondta sokszor köszöni.
mosolygott.
még bent a meleg lakásban.

Jobban lett majd, mentünk is.
Ahhoz a folyóhoz, már nem is
emlékszem.
De sok volt ott a szúrós faág.

Ő repült mellettem, nem volt.
úgy kalickába zárva.
gyümölcsöt
hoztam neki frisset mindig.

Szerette, hogy hozom, én szedtem.
nem kellett neki más, csak ette.
a gyümölcsöt.
Magasra szállt tőle.

Egy volt, azzal elrepült.
át a túloldalon a víznek.
visszajön?
gondoltam nem baj, leülök.

Egy hideg követ választottam.
nagy volt és fekete, mint
éjjel.
míg vártam, hogy visszajöjjön.

Haza nem mehettem, vártam.
szép madaramat, a folyó fodra
mozgott.
Sötét, világos, sötét, világos, sötét.

Fák lombja hullik majd, megint.
hideg fehér minden, míg
kitavaszodik
háromszor is talán, meg nyár.

Egy deszka úszik a vízen.
nem olyan nagy, meg egy fekete
masni.
Utána ugrottam, tudtam hogy mit jelent.

A közepéig elúsztam, a víz
megállt, így kimentem
a partra.
feküdt a folyó mellett.

A kövön, melyen én ültem
kicsi tollaid kiesve
össze-vissza
szétdobálva, minden veszve.

Úgy éreztem veled megyek.
széttépem magam is.
kérlek ne!
És álltam a kő előtt mozdulatlan.

Nem mozdultam azóta sem
nézem a követ
de állsz mögöttem, érzem
csak nem nézek hátra
nem néztem eddig sem
mindig csak előre
a madaramat...

---

Fénydeficit

Egy sötét szobába
Egy lányra várva
Várja a fényképet
Azt mondta elhozza
Titokban arra gondol ki hempergőzik
most a sárban amit elküldött.

Tudom hol a lámpa és
a kapcsoló mégis kevés
információt kaptam róla
de buszon se vettél észre gyakran
jut mostanában ez az eszembe

Ebben a zöld kabátban,
vattacukorral a kezedben
én sem ismernélek meg talán
Átalakultunk,
de nem vesztünk el,
mint hosszú hajad a szélben.

Nagy páfránylevél
volt a fejünk fölött sokszor,
mint itt a sötétben úgy takar most is
piros-fehér ruhája
mi mindig ott volt a bajban.

Ez most tök üres.
Nincs itt semmi.
Fehér az egész.
A fénydeficit feketére festi.
A gyémántban látom tükröződni.

Csak a hosszú lépcső visz
az sem sehova,
vége csak a falba jut,
meg nincs ablak.

Ott tudnál bejönni
a lámpát felkapcsolni
megtalálnál a szobában
ha ott lennék, tudnék válaszolni.

---

Ebéd

Tíz percünk van megfőzni, siess
paradicsom, liszt, só; olajat keress
nincs tojás, leszaladok, addig is
főzd meg a tésztáját.
Itt vagyok, hoztam, beletettük,
szétfolyt egy kicsi, gyorsan feltöröltük
már csak öt perc, nyugtalanság,
tedd már be, ott kell hogy lásd.
Három percre betettük sülni,
ekkor nem tudtunk mást tenni.
Néztük aggódva, biztos kész lesz,
csilingel, szépen megsült, végre
forró, de pont ehető, tálalunk,
jó étvágyat, vállaljuk.

Ahogy mindenki megkóstolta
egyszerre fintorodott el a vágta
a tányért a falhoz, mi ez?
pedig mi kész voltunk időben.

---

Fentről

Még nem mehetsz
majd ha szállunk
kezem megkötötted
pedig csak állunk
hőlégballonunkkal
a mezoszféra alján
dobjuk ki a zsákokat
nem, az jól jöhet, várj.

A szíveden a kő nagyobb
ha azt eldobnád meglásd
nélkülem vagy a ballon
szárnyakkal szállhatnál
nézlek, küszködsz
majd én megteszem
segítsek? ülök.
nem kell ,megy ez nekem.

Leszállhatnánk, repül egy madártoll
milyen vidáman ring, szélcsend
ő bezzeg szabad - mondhatod
egy régi dallamot szállít a csend

Nem ismerem.
hogy ismernéd?
engem sem ismersz
mintha süllyednénk..

Föld, talaj, megérkeztünk,
búcsú, majd még beszélünk
majd ki jobbra, ki balra - mentünk
soha többé nem beszéltünk

De most, hogy innen
a talajról nézem
a hegyeket alulról
a tengert sem magasból
onnan tényleg minden szebb
lett volna... időnk rengeteg
ha kicsit kinyitjuk szemünk,
ha kicsit odafigyelünk,

ha nem a kővel meg a zsákkal törődünk.

---

Esőfelhők

Amint a rácsok között halad
a sok felhőgombolyag
ásít a fájdalom
rágondolni szánalom
hogy ilyen közel hogy lehet
hamarosan kell döntened
jobbra menj vagy balra fuss
mindenképp sötétbe jutsz

Nincs sok lehetőséged
inkább menj előre végre
tovább, még, ki a határon
minden jobb, csak túl a rácson
sok volt már a plakát
mi arra feni fogát
tedd rá te is bizalmad
Innen jobb lesz? meglásd majd

A képedbe vigyorog
a narancssárga démon
a véred akarja, de csak ül
míg hatalma eredményt szül
mint egy hatalmas féreg
holnap kertünkbe betéved
dehogy tévedt, ti hívtátok
gyereketek sírját ástok

három évig nem lesz termés
lelked, pénzed, szemed elvész
negyedik évben fogtok csak rájönni
ez egy csótány, el kell pusztítani

Erre a kis területre
szégyenkezve jövök be
itt mindenki, aki mást lát
el kell rejteni gondolatát
ez egy omladozó barlang
kiáltasz, de nem jön vissza hang
rosszul érzi mindenki magát
de a törvény mindnek befogja a száját.

---

Égető

Ha füvet nyírsz a sivatagban, bizony,
Ne számíts arra a fűillatra akkor
Vártad már, most itt áll előtted
De szólni nem tudsz, rájössz, hogy színlelted

Pedig milyen sokszor elmondtad, jaj,
Hogy ha szemben áll, nem fogsz félni majd,
Egy lufit adtál neki kisfiú korodban
És megígérted neki, az ott lesz a szobában

De kereste a szobában, nem csak ott, akörül,
te láttad az arcán, hogy  már nem annyira örül
Kerestél kifogást, hogy biztos leeresztett,
Úgy ám, leeresztett, én nem fújom fel többet

Lengethetsz harcmezőn hófehér zászlót,
küldhetsz Valentin-napra bocsánat-virágot,
Öntözd csak, ápold a borzalmas kertet,
Minek méteres szögesdrót ad keretet

Onnan tépted ki vörös rózsáimat
Mik napnak örülve csak most virágoztak
De otthagytad a gyökerét, jövőre újra kihajt
Ha egy féreg nem megy oda s rontja el a talajt

Én innen fentről mindent belátok
Még azt is, mit onnan eltakart a házatok
Egy csukott ajtó van ott, egy "rögtön jövök" tábla
Másfél éve ott rohad, úgy néz ki, hiába

Egy új ember mindig reményben ott terem,
látván zárt kapuidat nem megy vissza soha sem
Te nem vagy ott, mert fürdesz, attól folyamatosan,
Mocskos vagy még most is, te raktad magadra

Talán kiszabadít, ha elmúlik a bűntudat
Vagy leugrassz egy hegyről és elcsap a vonat,
De én vagyok a hibás, hogy egy rablóhoz hozzámentem
Eltűnt az aranyoltár, én mégis meglepődtem

Nem tűröm, nincs még egy, milyen volt, tökmindegy,
Ellenem vagy, nem játszol, halott vagy, nem ember
Mosolygós maszkodat égesd el most végleg
Felém ezt nem mutathatod, csak a halott éned

Dobáld ki a kottákat is, melyben szerenád hangjai
Vannak kipöttyözve, nem is tudod olvasni
Úgy látszik, tó, rét, felhőket és fákat
El tudtad venni, de egyvalami megmaradt:

A hegyek és fűszálak, azokon szép bogarak
Bogarakban élet, keringőznek a Nap alatt,
Ha túl közel mennek, ők is megéghetnek, hé
A Nap tüze is éget, csak úgy, mint a szabadságé.

---

A helyem

Megint itt a hullámvasút érzem a régi ízt
jártam már itt nagyon rég, most pusztít a belvíz
Ez a palota még áll de az én régi helyem
most tüskés és nyilvános, nem takarja szemérem

Nem süt ide többet Nap, való, eddig sem sütött
De ez addig pont nem zavart, mígnem képen ütött
Ez a rohadt nagy óriás, itt az orrom előtt
Megvakított, már nem látom, mit láttam előbb

Pontosan emlékszem, hogy innen néztem a Dunát
a tükröződő motorokat menni, veszélyes autópályát
Elvette két építész, nagy falat húz elém, csak
A füstöt látom, megváltozott, ez a labirintus fal'

Kint hideg van, bent meg túl meleg
Tudod, hogy érzed, hogy figyelnek
Hirtelen csönd lesz, elment a fény
Egy lábnyom, egy árnyék, egy lény

Ami mindig a falon volt, és mindenki tudta
De te nem, mást láttál, mert oldalt tartottad a
Fejed, míg mások szemből voltak magasak
Te vagy, mint anyuci legkisebb bogara

Ki egyedül van, a domboldalon, s nézi mind a vizet
Ott már a csalán is kinőtt, mert valaki a vizet
Oda önti hajnalon, figyelem egy ideje
Hogy kinek van ehhez komolyan ereje?

Az az én helyem! én találtam, én ültem
Oda kábé havonta. Lehet, nem tiszteltem?
Megunt, kidobott, gazdát váltott, cserélt
És tényleg másnak adja a szerető ember helyét.

Csak hogy ne üljek oda..

---

Játszótér

Hol vagy most? Mit csinálsz?
a játszótéren várok rád
telnek a percek és az évek
nem nyugtat meg a madárének.

Csak a lágy tornádó
suhogtatja kabátom
a homokozóban már
a tükörképemet is látom.

De nézd az embereket!
miért hátrafelé mennek!
az idő múlik visszafelé
de úgy érzem, csak öregszem.

Mint amit nemrég álmodtam
leesek a lépcsőn, majd
az egész teremben gázszag
s a fenevad fészke ott van.

A földön elszédülten
a hidegtől mind csak remegtem
a linóleumból egy virág
nyílt, s mosolygott reám.

De tavasszal, mint halott
növényzet fenn a dombon
úgy veszek erőt magamon
nekem ne segíts, pokol!

Kimászok az álomképből
újra itthon vagyok?
nem, ez nem az a hely
ő mondta, hogy tévedtem.

Az a piros mászóka, mint
a szellem, eddig nem volt itt
Az a ház takarja a napot
Szembesütött, most nem látok

Figyelek, mintha egy lépcső lenne
előtte egy ember heverne
és ott, a fényben egy virág
távolról nézem,  érzem a gáz szagát

Nem mennék oda hozzá
mintha úgy látnám,
feláll, szemében a láng
testében erő, mögötte árny..

És elsétál.

Érzem, a gáz a fejembe száll
csak vonz a lépcső, lábam meg nem áll
de leesek megint, most sem fájt
elájulok, és ott a virág.

Felállok a padról,
kezd már hideg lenni
nem jöttél el tegnap
Megpróbálom holnap, míg

El nem érem célom
míg van mosoly az arcomon
csak nevetek rajtad jövő héten
mert nem jöttél el múlt évben.

---

Érzem, hogy repülök

Itt megint hó van,
Látom, mert repülünk,
repülök a csordával
vagy mindannyian ülünk?

Gyönyörű felhők felett
zuhanva érzem úgy
hazám felé megyek,
innen már nincs visszaút.

Világít a nap, épp ma
mikor fény felé bandukolva
látom lengő szárnyaimat
repülő hajam ragyogva

Ugrom, de eszembe jut,
Nincs vége az útnak
hevesen menekülnék
de nincs helye a búnak

Lehúz a kötél
csak ránt magával
felettem sötétség
beszippant a vilával

Tömény sósavban úszva
a hal sem ficánkol
hát még a madár,
ha meggyújtod, lángol

De ne hallgass rám
a sötétség elért
még két órát várt
megkötözve megért

Van egy otthonom
hol majd öröm fogad
a havas, fehér tájon
egy kedves gondolat.

---

Oldal: Versek /1/
Ameddig a szem ellát - © 2008 - 2024 - picturesforyou.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat